Kutatás fejlesztés

6 kritérium a sikerhez

Az Érvényességi kritérum azt jelenti, hogy a K+F projektünk mennyire hiteles, pontos és elfogultságtól mentes. A kutató elsődleges feladata, hogy objektív és érvényes információkat szolgáltasson. Ez a kritérium akkor teljesül, ha a tanulmány valóban azt teszi, amit állít, és az adatok megfelelően és pontosan reprezentálják a tényleges körülményeket. E kritérium teljesítése érdekében a kutatónak minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy a kutatás minden lépéséből és aspektusából kiküszöbölje az elfogultságot, a torzítást és a megalapozatlan feltételezéseket és következtetéseket. Ilyen érvényességi veszélyek a tanulmány bármelyik szakaszában – beleértve a mintavételt, a kérdések megfogalmazását, az adatgyűjtést és -elemzést, valamint az ajánlások kidolgozását – felmerülhetnek. Az érvényességi veszélyek csökkentésére megfelelő módszer lehet, hogy olyan kutatócsoportot állítunk össze, melyben a kutatók különböző nézőpontokat képviselnek és ellenőrizni tudják egymás feltételezéseit.

A Megbízhatósági kritérium a megállapítások megismételhetőségére utal. E kritérium teljesítéséhez a K+F projektünk végén “igennel” kell tudnunk válaszolni a következő kérdésre: “Ha valaki más is elvégezné ezt a vizsgálatot, ugyanarra a következtetésre jutna?”. Ez a kritérium általában jobban alkalmazható az alapkutatásokra, mint az alkalmazott kutatásokra. Mindazonáltal az alkalmazott kutatásban is be kell tartani a megismételhetőség kritériumát, a kutatók esetleges elfogultságainak lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölésével és az adatforrásaik mintájának növelésével. 

Az Eredményességi kritérium kapcsán azt a kérdést tehetjük fel, hogy a K+F projektünk milyen mértékben érte el kitűzött céljait. Ez különösen fontos az alkalmazott kutatásban. E kritérium teljesítéséhez a kutatóknak a nyers információt használhatóvá kell tenniük azáltal, hogy gyakorlati ajánlásokat dolgoznak ki ezen információk alapján. E kritérium teljesítésének kulcsa, hogy a kutatásnak világos fókusza legyen – azaz megfogalmazza a kutatás célját, valamint annak határait és meghatározásait, és gondoskodjon arról, hogy az ügyfél osztozzon ebben a felfogásban. Ha a kutatás célja nem világos, nem tudhatjuk, hogy a kutatás hatékony-e, vagy hogy van-e hatása. Ha a cél világos, könnyebb a megállapításokat megvalósítható ajánlásokká alakítani.

A Hatékonysági kritérium azt jelenti, hogy a kutatási célok és célkitűzések eléréséhez a lehető legkevesebb időt, erőforrást és erőfeszítést kell felhasználni. A hatékonyságot gyakran összemossák az Eredményességgel, noha a kettő különbözik egymástól. Az alkalmazott kutatásban mind a hatékonyság, mind az eredményesség fontos. Például, ha a kutatók az ügyfél által megadott határidő után egy két évvel átfogó és értékes ajánlásokat adnak, lehet, hogy azok teljesen használhatatlanok lesznek, mert addigra már a konkurens megoldások is előrébb járnak. 

 A Megvalósíthatósági kritérium azt jelenti, hogy a kutatási tervnek a kutatók számára megvalósíthatónak kell lennie. Amennyiben a javasolt kutatási terv nem megvalósítható a kutatócsoport ideje, képességei, információhoz való hozzáférése és erőforrásai szempontjából, akkor már a kezdetektől fogva kudarcra van ítélve. Ilyen esetben nem ajánlott a K+F projekt megkezdése, és a kutatóknak újra kell tervezniük a projektet.

A Relevancia kritérium kapcsán a következő kérdést tehetjük fel: “Az összegyűjtött információk relevánsak-e a kulcskérdések megválaszolásához?” A relevancia-kritérium teljesítése hatékonyabbá teheti a kutatást. A kezdő kutatók hajlamosak olyan információkat gyűjteni, amelyeknek kevés értékük van a kutatási célok eléréséhez. Minden K+F projektben a kutatók több információt gyűjtenek, mint amennyit a végső jelentésben ténylegesen felhasználnak.  Azonban fontos, hogy az adatgyűjtés és -elemzés során a projekt kulcsfontosságú kérdéseire és elsődleges céljaira összpontosítsunk.